A legújabb szerelem - az akvarell

Újból rákaptam a rajzolásra, festésre. Folyamatosan kerülgetjük egymást, a képzőművészet és én. Valahogy mindig vonzott, de sosem volt bátorságom komolyan foglalkozni vele.
Annál meglepőbb volt számomra, hogy most az egyik fiókom mélyéről 2001-ből származó akvarelljeim kerültek elő.

Például ezek:

Meg ez az akvarell ceruzával készült rajz:

December elején aztán az élet megajándékozott egy remek oktatóval. Mit számít az, hogy ő Alaszkában él, én meg itt Sárospatakon. Az internettel ez ma már nem lehet akadály.

Tom Nixon, remek tanító és remek ember. Az ő útmutatásai alapján haladok előre egy úton, ahol valóban nem a cél, hanem az út a lényeg. Élvezem a festést, élvezem a rajzolást, szivacsként gyűjtöm be az információkat. Hiszen tudjuk - egy újszülöttnek minden vicc is. Én ilyen újszülöttnek érzem magam ezen a téren, igyekszem szépen fejlődni, növögetni. Nem csak Tomtól tanulok, sok mindent kipróbálok, amit éppen olvasok, látok, másoktól ellesek vagy tanácsként kapok. Izgalmas élmény egy-egy kép megszületése, és a rácsodálkozás: Ezt én alkottam! Talán egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú - de az enyém!

Nem titkolt reményem, hogy a bejegyzéseimet olvasva mások is kedvet kapnak, hogy kipróbálják magukat a képzőművészet világában. Te mikor rajzoltál utoljára?

Csipesztojások Kínába

Van szerencsém ismét Kínába látogatni. (Ha érdekelnek az élményeim, itt olvashatod őket).

Pont Húsvét előtti szombaton érkezem. Így vasárnap, természetesen, tojáskeresés lesz a program. Alighanem csak lakáson belül, mivel a fiam Shanghai kellős közepén lakik, egy sok emeletes épület sokadik emeletén.  Elég nagy már ahhoz, hogy egyedül éljen egy idegen országban – de szerencsére elég gyerek is, hogy lelkesen kutasson eldugott tojások után.

Hétfőn viszont már dolgozik, mert Kínában ez nem ünnepnap. Úgyhogy gondoltam, ismét meglepjük a kollégáit egy kis európai jellegzetességgel (a korábbi meglepetésekről itt és itt olvashatsz).

Legyen egyszerű, mutatós, könnyen szállítható.  A jó néhány ötlet közül végül ez lett a nyerő:

Filctojások, kis masnival, csipeszre ragasztva

Persze csak a piros masnis sárga tojásoknál – melyek „törvényszerűen” utoljára maradtak – jutott megint eszembe, hogy a piros-sárga (arany) kombináció ugyan a szerencsét jelképezi Knában, de vajon üzen-e valamit a többi szín is?

Árvácskás hűtőtáska

Ezt az árvácskát már régen ígértem a barátnőmnek.

Igaz, hogy kavicsra terveztem festeni, de amikor  közvetítő lettem a hűtőtáska átadásában, megszállt az ihlet, ecsetet ragadtam, és ez lett a végeredmény:

Akrillal festve

Zsugorkával a káosz ellen

Az utóbbi években többször készítettem karácsonyi ajándékként aszaltszilvás likőrt és limoncellot. Egy-egy üveget magamnak is megtartok ilyenkor. A múltkor egy borospincében nagyon finom muskotályost meg máslást szereztünk be, korábbi vendégjárásokból házipálinka is került a házhoz.

Mivel ritkán iszom alkoholt, ezek az – általában címke nélküli  - üvegek egyre csak halmozódtak a kamrában, és lassan már teljesen kiismerhetetlen lett a helyzet.

Így aztán egy szép havas-szeles-alkotós vasárnapon nekiálltam, és készítettem ilyen zsugorka címkéket:

És végre nevesítve  állnak az üvegek a kamrában:

Jöjjön a tavasz!

Igaz, hogy amikor nekiláttam a virág hajtogatásnak, még csak február volt, de az is igaz, hogy a kiskertem sarkában már virított a hóvirág.
Szóval joggal reménykedtem (és reménykedem) benne, hogy a tavasz már itt áll a küszöbön.
Gyorsan össze is rajtam hát a tavaszi ajtódíszemet. Nem kellett hozzá más, mint színes papír, körző, olló, ragasztó, sok türelem a hajtogatáshoz, és végül néhány gomb a felerősítéshez.

Minden virághoz 6 kört vágtam ki, és az alábbi minta alapján hajtogattam meg őket:

www.ludwigbaehr.de

A második kereszthajtással csak a fél körcikket negyedeltem, így a szirmok szép gömbölyűek maradtak a végére. Hat sziromból ragasztottam egy-egy virágot - de már ötből is szépen mutat.

A raffiából font copf ismét jó szolgálatot tett, erre kerültek fel a virágok tarka összevisszaságban. Előlről egy szines gyöngy, hátulról gomb segített az odaerősítésben.

És így mutat az ajtón:

Csupa-csupa zseb

Néhány évvel ezelőtt, Barcelonában járva, vettem egy batyutáskát.

Tavasz volt. Reggelente, amikor elindultam városnéző túráimra, még 10-12 fok volt, ennek megfelelően kabát, pullóver, kendő, kesztyű is volt rajtam. Nap közben aztán szépen kúszott felfelé a hőmérő, volt hogy  25 fokig is. Sorban lekerültek rólam a meleg rétegek, hogy végül ujjatlan pólóban sétáljak, kezemben a rengeteg ruhával. Hát ezért kellett a táska.

Remek a mérete, mindent elnyel.

Sajnos akkora nagy, hogy minden egy kupacban van az alján – fényképezőgép, pénztárca, bérlet, jegyzetfüzet, térkép…

Lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy milyen is a számomra ideális táska.  Körben az oldalán rengeteg zseb, hogy minden apróság egy mozdulattal kéznél legyen. Középen meg nagy hely, ahol elfér az úti elemózsia meg az esőkabát, pulóver, miegymás, amire nap közben szükség lehet.

.És most végül megszületett.

Az alap a barcelonai táska. A zsebeket önállóan, övszerűen varrtam meg – gondosan átgondolva, hogy mi mindent szeretnék bennük tartani - , és patentokkal erősítettem a táskába, így bármikor kivehető, ha mégsem lenne rá szükség.

A táska

A zseb-öv

Igy néz ki bepatentolva

A puding próbája az evés. Pénteken este indulok Shanghaiba, ahol egész nap a várost fogom járni. Ott majd kiderül, hogy a gyakorlatban is beválik-e az elképzelésem .-)

Remélem, még nem ment ki a divatból ...

… a húsvéti képeslap. Úgyhogy neki is álltam, és egyik hétvégén sorozatgyártásba kezdtem. Mindenféle prospektusokból vágtam  ki a különböző méretű tojásokat, nyuszikat és pillangószárnyakat.

Már az is jó játék volt, amíg keresgéltem az újságokban, hogy mit tudok belőle felhasználni. A nyuszik kivételével negatív sablonokat készítettem, így jól láttam a minták elheyezkedését a formákon.

Utána még izgalmasabb rész jött. A már kivágott formákat kellett összeválogatni egymáshoz és a képeslap alaphoz.  Jó mulatság volt.

A ragasztáshoz az új felfedezésemet, a GlueRollert használtam. Ezzel a kis csodával tényleg gyerekjáték a ragasztás. Nagyon tetszik.

És íme, az elkészült képeslapok egy része: