Lássuk a medvét – azaz az első két lakást

Ott volt ugye az első ingatlaniroda embere, akivel sikerült megállapodnom két lakás egymás utáni megtekintésében.

Mielőtt kiválasztok egy lakást a Google térkép alapján próbálok tájékozódni, de azonkívül, hogy messze van-e a belvárostól, vagy nagyon messze, nem sok mindent tudok leolvasni. Még a műholdas nézet is legfeljebb akkor segít, ha valami igen jellegzetes van a közelben – például egy autóbusz remiz, telistele parkoló buszokkal, vagy egy gyártelep.

Az ennél finomabb részletek általában már csak a helyszínen derülnek ki.

Az első lakásom Kőbánya szívében volt. Mi busszal érkeztünk a helyszínre a sógornőmmel, így már utazás közben képet kaptunk a környékről, és az ott élőkről. Amit itt megtanultam, az az, hogy nem elég a lakást nézni, a ház többi lakóját is fel kell mérni – és nem árt, ha a környék is szimpatikus.

Első lakás megnézve, kipipálva. Forgalmas utcára néz, lerobban udvar tartozik hozzá, átellenben valami ipartelep.

Az ingatlanos autójával mentünk a következő helyszínre, Kőbánya kínai negyedén keresztül. Eddig erről is csak hallomásból tudtam valami egész keveset. Érdekes volt a szinte teljesen csak kínai feliratokkal ellátott üzletek, irodák között gurulni. Kínai transzparensek, kínai piac, kínai raktárak… Amíg nem láttam, nem is gondoltam volna, hogy Budapesten is van Chinatown.

Az ipartelepi környezetből egyszer csak egy kellemes lakótelep jellegű részre értünk. De hiába örvendeztünk, nem ez volt az úti célunk. A rendezett emeletes házakon (valamint az Óperenciás tengeren is) túl egy derékszíj telken több lakás sorakozott egymás után. A kellemes előkert kockakővel lerakott placcnak bizonyult, a meghirdetett három szoba közül kettő a tetőtérben volt, ahol éppen csak hogy fel lehetett egyenesedni, mivel középen még egy félemeletet is lecsíptek, itt volt a WC és a fürdőszoba, de ezekben tényleg nem lehetett kiegyenesedni. A földszinti szoba ablakát redőny fedte, teljesen be volt sötétítve, bár ezt a következő ház tűzfala amúgy is megtette volna.

Innen is tanulsággal távoztam. Nem akarok olyan lakást, amelyik több szintes, főleg, ha egy (majdnem) csigalépcsőn vezet fel az út az emeletre.

Miután ismét az utcán voltunk, az ingatlanos villámgyorsan búcsút vett tőlünk, még csak meg sem kérdezte, hogy mégis, mit szeretnék. Sőt, mi sem tudtuk megkérdezni, hogy pontosan hol is vagyunk, és hogy jutunk innen haza. Még szerencse, hogy az okostelefonok világában erre már kéznél van a megoldás. Amíg a buszt vártuk, újabb pont került a listámra – legyen megfelelő a közlekedés.

Ingatlanosok – nem az a céljuk, hogy eladjanak?

Időközben megpróbáltam kapcsolatba lépni más ingatlanosokkal is.

Kaptam három e-mail címet ismerősöktől, de érdeklődő leveleimre semmi válasz nem jött.

Mivel közben már beláttam, hogy a keresést nem úszom meg, elkezdtem búvárkodni más ingatlanközvetítő oldalakon is, majd felhívtam a kapcsolattartó személyeket konkrét ajánlatokra hivatkozva.

Az első közölte, hogy most nem ér rá, 10 perc múlva visszahív. Valószínűleg megállt az idő, mert még nem hívott.

A második egész augusztusra szabadságot vett ki, de majd hív. Jelentem, augusztus sem múlt még el.

Ketten egyáltalán nem vették fel a telefont.

Az egyetlen ember, akivel saját hatáskörben sikerült kapcsolatba lépnem, rövid úton közölte, hogy mi szokott a probléma lenni a lakással, amire rákérdeztem (egy szemétégető van a közvetlen szomszédságban), majd anélkül, hogy rákérdezett volna az igényeimre, letette a telefont.

Végül csak sikerült megbeszélnem egy találkát egy Angol utcai lakáshoz, de miután 15 percet szobroztam, kiderült, hogy a hölgy és én két eltérő napra emlékeztünk. Viszont legalább megkérdezte, hogy mit is keresek pontosabban. Majd telefonban megnyugtatott, hogy a lakás, ami iránt érdeklődtem, egyáltalán nem nekem való, de majd ő keres nekem megfelelőt. Mondtam, hogy hamarosan elutazom három hétre, utána újra hívom. Lelkesen megígérte, hogy addigra összeszed néhány lakást.

Elutaztam, hazaértem, felhívtam, megörült nekem, ígérte, hogy keres, amint talál valamit – azóta sem hallottam felőle.

Kezdtem úgy érezni, hogy az ingatlanosok nem is akarnak lakást eladni! Lehet, hogy ez az egész csak álcázási célokat szolgál? Vagy mindenki egyszerre fertőzött meg a „Mit nekem a munka! Éljünk inkább a mának!” kór?

2015. nyár – Az első lépések

Alapvetően kényelmes természet vagyok, és abban is hiszek, hogy a profik általában hatékonyabban elvégeznek egy munkát, mint az amatőrök.

Ez a gondolatmenet vezérelt, amikor találomra betértem a lakásomhoz legközelebb eső ingatlan közvetítő irodába, hogy tájékozódjam, és segítséget kérjek a lakáskereséshez.

Az alábbiak derültek ki:

- Ez a cég területi felosztásban dolgozik, tehát egy-egy iroda csak meghatározott körzetben fellelhető ingatlanokkal foglalkozik.

- Mód van azonban arra, hogy kérésemet és keresési szempontjaimat továbbítsák a többi irodához, akik kiszűrik a megfelelő lakásokat, megküldik az én ingatlanosomnak, és így én nekem csak vele kell kapcsolatot tartani.

Príma, gondoltam én. Megadtam az igényeimet, elégedetten vállon veregettem magam, és hazatértem abban a boldog tudatban, hogy minden sínen van.

Egy hét múlva még egyetlen konkrét ajánlatot sem kaptam. Kaptam viszont rendszeresen egy automatikusan összeállított listát olyan lakásokról, melyek távolról sem feleltek meg az általam megadott szempontoknak, se ár, se négyzetméter tekintetében.

Újabb egy hét múlva véletlenül összeakadtam az emberemmel az iroda előtt. Megemlítettem neki, hogy hiába vártam az ajánlatait, erre azt javasolta, hogy a legjobb, ha én böngészem át a weben a kínálatot, és megmondom neki, hogy melyik érdekel. Kösz, ezt szerettem volna megspórolni!

Mindazonáltal, mivel az idő haladt, a hétvégén nekiálltam, és pár órás intenzív szűrés, keresés, átolvasás után kezemben volt 5 ajánlat.

Leballagtam vele az irodába, átadtam az ingatlanosnak, aki közölte, hogy kapcsolatba lép a kollégáival (elvégre arra törekszik, hogy nekem ne kelljen fáradoznom), és majd ők keresnek engem.

4 azóta is keres. Az ötödik valóban felhívott, kb. másfél hét múlva, és végre megbeszéltünk két időpontot.

"Álomlakás" - A lista

Nagy fába vágtam a fejszémet. Kis pénzzel és nagy igényekkel lakást keresek Budapesten.

Első körben összeírtam a főbb elképzeléseimet:

60 m2-nél nagyobb

Egész életemben nagy lakásban laktam, összesen eddig már négyben, nem szívesen mondanék le a (viszonylag) tágas terekről. Ráadásul, ahogy a nővérem frappánsan megfogalmazta, kellenek a köbméterek is az életem során összegyűlt fontos (és kevésbé fontos) holmiknak. Az elmúlt 4-5 év már a folyamatos selejtezés és ritkítás jegyében telt. (Beleértve azt az időszakot is, amikor nagyanyósom és erősen gyűjtögető férjem halála után két háztartásnyi holmiból kellett egyet csinálni, s közben helyet találni mindennek, amire már nincs szükségem, de még kár lenne kidobni.) Ennek ellenére még mindig bőven van, ami helyet kér magának egy lakásban – például a tetemes könyvgyűjteményem is.

24 M-nál nem drágább

Hát ezen nincs mit magyarázni. Ennyi pénz van rászánva, és kész. Hitelt nem veszek fel. Punktum.

Világos

Szabadúszó fordítóként egész nap otthon dolgozom. Olyan lakásom már volt, amelyik délután kettőtől szürkületi hangulatot sugárzott. Elveszítettem így a tavasz, nyár és ősz napsütéseinek egy jó részét.

Erkélyes

Valaha volt egy tanyánk. Annak volt egy remek terasza, amely egy szépen nyírt kertre, s azon túl a Zemplén hegyeire nézett. Tavasztól őszig számtalan órát töltöttem itt, ölemben a laptoppal, kezem ügyében egy távcsővel, madárhatározóval és fényképezőgéppel. Ennek a csodás időszaknak az emléket hivatott visszaadni egy erkély, amely a friss levegőn töltött órákat is biztosíthatja egy-egy nagy volumenű fordítás időszakában.

2-3 szoba

Barátok, átutazó vendégek és főleg kedvenc csemetém, családostól – térjetek be hozzám!

Téglaépítésű

1973 óta panelban (is) élek. Sokáig kellemes közömbösséggel voltunk egymás iránt. Megtanultam együtt élni az alulról, felülről, oldalról áthallatszó zajokkal, átszivárgó illatokkal, légnyomás kiegyenlítődés okozta ajtódöndülésekkel. Az utóbbi egy évben viszont kétszer is előfordult, hogy egy egyszerű lyukfúrás vége néhány öklömnyi kitört betondarab lett. Ez valahogy visszavett a kedvemből.

Liftes vagy max. 2. emelet

Talán csak többet kéne edzenem, de egy magas lakásokból álló, régi házban a harmadik emeletre már most is szuszogva érek fel. Mi lesz akkor 10-20 év múlva?

Parkolási lehetőség

A nagy kérdés Budapesten: Mit csinál az ember az autójával, amikor éppen nem használja?

Helyszín

Hát azt nehéz meghatározni. Körkérdést intéztem az ismerőseimhez, és a legkülönfélébb válaszokat kaptam. Így első körben ezen a téren hagytam a legnagyobb szabadságot. Konszolidált környék, nem a világ végén – kb. ennyi.