Egy segítő kéz Alaszkából

Tehát ismét rákaptam a rajzolásra, festésre. A célom, hogy naponta kezembe vegyem a papírt, ceruzát, ecsetet - vagy bármilyen rajzeszközt - és alkossak valamit. Bármit. Lehet egy jól kidolgozott akvarell, de ha csak arra futja az időmből vagy lelkesedésemből, hogy egy 5 perces vázlatot készítsek a teásbögrémről, már azért is megveregetem a vállamat. Végtére is két célom van, jól érezni magam, és fejlődni. Ebben pedig a rendszeresség, ami a legnagyobb segítséget nyújtja.
A szerencsecsillagom által vezérelve csatlakoztam egy FB-csoporthoz, ahol egy 72 éves, lelkes és nagyon empatikus festőtanár, Tom Nixon, alapfokú tanfolyamot indított számunkra, és bevezetett bennünket az akvarellezés alapjaiba. Az ő engedélyével, rövidítve itt is bemutatom a gyakorlatokat.

Kezdjük az alapoknál - monokróm ujjgyakorlatok

"Végy egy bármilyen festéket - sokak szerint a tubusos jobb, mint a gombfesték - és keverj ki belőle egyre világosodó árnyalatokat: sötét - közép - világos - fehér.
Ismételd meg legalább háromszor (ez minden további gyakorlatra is érvényes).

Ha már benne van a kezedben a kikeverés, jöhet az alkotás. A sötétebb szín közelebb hozza a tárgyat, a világosabb távolítja. Próbáld meg lefesteni a távolodó hegyeket.
Ha már jól megy (tudod, legalább háromszor!), nézz körül, és válassz ki valamit a környezetedben, majd fesd meg egy színnel - a mélységet az árnyalattal kihangsúlyozva."

Hogy én mennyit tanultam már ebből az egyszerű gyakorlatból is! Ne feledjük, hogy minden technikai ismeret nélkül, csak úgy érzésből festegettem, ami eddig kikerült a kezem alól.

Az első képeim:

Hamar kiderült, hogy egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen papírra dolgozik az ember. Ezek az első képek sima fehérlapos jegyzettömbre készültek. 

Az alábbi négy kép már akvarellpapírra:

Micsoda különbség a festék viselkedésében!