Lássuk a medvét – azaz az első két lakást

Ott volt ugye az első ingatlaniroda embere, akivel sikerült megállapodnom két lakás egymás utáni megtekintésében.

Mielőtt kiválasztok egy lakást a Google térkép alapján próbálok tájékozódni, de azonkívül, hogy messze van-e a belvárostól, vagy nagyon messze, nem sok mindent tudok leolvasni. Még a műholdas nézet is legfeljebb akkor segít, ha valami igen jellegzetes van a közelben – például egy autóbusz remiz, telistele parkoló buszokkal, vagy egy gyártelep.

Az ennél finomabb részletek általában már csak a helyszínen derülnek ki.

Az első lakásom Kőbánya szívében volt. Mi busszal érkeztünk a helyszínre a sógornőmmel, így már utazás közben képet kaptunk a környékről, és az ott élőkről. Amit itt megtanultam, az az, hogy nem elég a lakást nézni, a ház többi lakóját is fel kell mérni – és nem árt, ha a környék is szimpatikus.

Első lakás megnézve, kipipálva. Forgalmas utcára néz, lerobban udvar tartozik hozzá, átellenben valami ipartelep.

Az ingatlanos autójával mentünk a következő helyszínre, Kőbánya kínai negyedén keresztül. Eddig erről is csak hallomásból tudtam valami egész keveset. Érdekes volt a szinte teljesen csak kínai feliratokkal ellátott üzletek, irodák között gurulni. Kínai transzparensek, kínai piac, kínai raktárak… Amíg nem láttam, nem is gondoltam volna, hogy Budapesten is van Chinatown.

Az ipartelepi környezetből egyszer csak egy kellemes lakótelep jellegű részre értünk. De hiába örvendeztünk, nem ez volt az úti célunk. A rendezett emeletes házakon (valamint az Óperenciás tengeren is) túl egy derékszíj telken több lakás sorakozott egymás után. A kellemes előkert kockakővel lerakott placcnak bizonyult, a meghirdetett három szoba közül kettő a tetőtérben volt, ahol éppen csak hogy fel lehetett egyenesedni, mivel középen még egy félemeletet is lecsíptek, itt volt a WC és a fürdőszoba, de ezekben tényleg nem lehetett kiegyenesedni. A földszinti szoba ablakát redőny fedte, teljesen be volt sötétítve, bár ezt a következő ház tűzfala amúgy is megtette volna.

Innen is tanulsággal távoztam. Nem akarok olyan lakást, amelyik több szintes, főleg, ha egy (majdnem) csigalépcsőn vezet fel az út az emeletre.

Miután ismét az utcán voltunk, az ingatlanos villámgyorsan búcsút vett tőlünk, még csak meg sem kérdezte, hogy mégis, mit szeretnék. Sőt, mi sem tudtuk megkérdezni, hogy pontosan hol is vagyunk, és hogy jutunk innen haza. Még szerencse, hogy az okostelefonok világában erre már kéznél van a megoldás. Amíg a buszt vártuk, újabb pont került a listámra – legyen megfelelő a közlekedés.