2015. december 3., csütörtök

2015. nyár – Az első lépések

Alapvetően kényelmes természet vagyok, és abban is hiszek, hogy a profik általában hatékonyabban elvégeznek egy munkát, mint az amatőrök.
Ez a gondolatmenet vezérelt, amikor találomra betértem a lakásomhoz legközelebb eső ingatlan közvetítő irodába, hogy tájékozódjam, és segítséget kérjek a lakáskereséshez.
Az alábbiak derültek ki:
- Ez a cég területi felosztásban dolgozik, tehát egy-egy iroda csak meghatározott körzetben fellelhető ingatlanokkal foglalkozik.
- Mód van azonban arra, hogy kérésemet és keresési szempontjaimat továbbítsák a többi irodához, akik kiszűrik a megfelelő lakásokat, megküldik az én ingatlanosomnak, és így én nekem csak vele kell kapcsolatot tartani.
Príma, gondoltam én. Megadtam az igényeimet, elégedetten vállon veregettem magam, és hazatértem abban a boldog tudatban, hogy minden sínen van.
Egy hét múlva még egyetlen konkrét ajánlatot sem kaptam. Kaptam viszont rendszeresen egy automatikusan összeállított listát olyan lakásokról, melyek távolról sem feleltek meg az általam megadott szempontoknak, se ár, se négyzetméter tekintetében.
Újabb egy hét múlva véletlenül összeakadtam az emberemmel az iroda előtt. Megemlítettem neki, hogy hiába vártam az ajánlatait, erre azt javasolta, hogy a legjobb, ha én böngészem át a weben a kínálatot, és megmondom neki, hogy melyik érdekel. Kösz, ezt szerettem volna megspórolni!
Mindazonáltal, mivel az idő haladt, a hétvégén nekiálltam, és pár órás intenzív szűrés, keresés, átolvasás után kezemben volt 5 ajánlat.
Leballagtam vele az irodába, átadtam az ingatlanosnak, aki közölte, hogy kapcsolatba lép a kollégáival (elvégre arra törekszik, hogy nekem ne kelljen fáradoznom), és majd ők keresnek engem.

4 azóta is keres. Az ötödik valóban felhívott, kb. másfél hét múlva, és végre megbeszéltünk két időpontot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése