Blindekuh éttermek Svájcban

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE








































































































































































/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:SimSun;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

Jelképes szembekötősdi, avagy étkezési élmények vaksötétben

 

 

 

 

 

Az alapötlet: segíteni a vakok és a látók kapcsolatát, emellett így a vakok számára kitűnő munkahelyeket is kínálhatnak. Dióhéjban: az „étterem sötétben” a svájci Blind-Liecht Alapítvány vállalkozása. Az alapítvány célja megmutatni a látóknak, milyen érzés vakon élni, és milyen gondokkal, nehézségekkel, problémákkal szembesülnek vak embertársaik. A többi között azzal, hogy nem láthatják, mit esznek, legföljebb az étel illata alapján azonosítják azt, amit a tányérjukra helyeznek. Az evés módja, technikája is más, mint a látók esetében – csakis az érzékeikre hagyatkozhatnak. Azért, hogy a látók az étterem sötét világában el ne tévedjenek, az ott dolgozó vakok és gyengénlátók segítik őket az eligazodásban. Az első blindekuh-éttermet 1999. szeptember 17-én nyitották meg Zürich-Seefeld egyik valamikor kápolnájában; 2005 elején hasonló nyílt Bázelben. A vendéglátás mellett a „semmit sem látó” vendégeknek a vakok különféle kulturális élményeket, felvilágosító szemináriumokat is kínálnak – persze a sötétben. A blindekuh-éttermet, megvalósítóit különféle díjakban, kitüntetésekben részesítették: megkapták a zürichi nőegylet szociális és kulturális díját, a Lilienberg vállalkozói és innovációs díjat, valamint a londoni Social Innovations Award és az Institute for Social Innovations elismerését.

(Forrás: Natursziget)

Kunst im Dorf

Végy egy kisebb falut, kapd a nyakadba a lábat, és kopogj be minden házba.

Kérdezd meg, van-e valaki, aki játszik valamilyen hangszeren, és szívesen kamarazenélne.

Így kezdődik egy „tündérmese”.

A folytatásból aztán kiderül, hogy az emberek nem csak hangszeren játszanak, hanem festegetnek, ékszert készítenek, csodás rongyszőnyegeket szőnek, titokban verset írnak vagy baletteznek is. És van, aki mindebben meglátja a fantáziát, és azt mondja, miért ne mutatnánk meg mindezt egymásnak és a nagyvilágnak?

Valahogy így született az első Művészet a faluban rendezvény a német Oberheimbachban. Először csak önmaguk örömére mutatták be a falu lakóinak alkotásait, s egymást szórakoztatták a közösségből kikerült előadóművészek, de nagyon hamar szárnya kapott a hír, s mára már egész Németországból érkeznek látogatók a nyaranta megrendezett két napos rendezvényre, ahol még mindig szigorúan érvényes a szabály: csak a falu (volt vagy jelenlegi) lakóinak alkotásai, illetve előadóművészei kápráztatják el az idelátogatókat.

 

Teatasak csillagok 1.

Igaz, még csak október van, de ha továbbra is úgy szalad az idő, mint az elmúlt hónapokban, akkor egy-kettőre itt a december vége.
Ha minden összejön, az idén Kínában ünneplem a karácsonyt a fiammal. Ez persze felvet néhány kérdést – többek között azt, hogyan oldom meg az igazi, családi karácsonyi hangulatot. Micsoda kérdés, hát karácsonyi dekorációval. Amit biztosan ott is beszerezhetnék, de bőven van még idő az elkészítésre is.
A csomagolást is figyelembe véve két dimenzióban gondolkodom. És csillagokban. És vidám színekben. A megoldás pedig itt gyűlik a polcon, a hátam mögött. Teatasakok. Ami a legjobb, hogy egyetlen hajtogatási mintával is számtalan különböző darab születhet.