A cím alapján valószínűleg legtöbben az általánosan ismert színkörre asszociálnak, de az majd csak egy következő lépés lesz. Egyenlőre csak két színnel kísérletezünk.
Keverj ki egy adag ultramarinkéket és egy adag égetett sziennát, kb. tejsűrűségben (közepesen sötét). A palettán a barnához folyamatosan egyre több kéket keverve próbálj meg a középszürkén keresztül, egyenletes lépésekben eljutni a majdnem tiszta kékig. Az ötödik színmintához érve fordulj vissza, és ismételd meg a műveletet, ezúttal a tiszta kékből kiindulva.
Ismételd meg a gyakorlatot legalább háromszor. Aztán döntsd el, nem érné-e meg még néhányszor végigmenni a folyamaton.
Elméletileg az egymás alatt lévő foltoknak nagyjából egyforma színűeknek kellene lenniük, ráadásul a középső oszlopnak szürkének. Az én gyakorlatom elsőre viszont így sikerült:
Keverj ki egy adag ultramarinkéket és egy adag égetett sziennát, kb. tejsűrűségben (közepesen sötét). A palettán a barnához folyamatosan egyre több kéket keverve próbálj meg a középszürkén keresztül, egyenletes lépésekben eljutni a majdnem tiszta kékig. Az ötödik színmintához érve fordulj vissza, és ismételd meg a műveletet, ezúttal a tiszta kékből kiindulva.
Ismételd meg a gyakorlatot legalább háromszor. Aztán döntsd el, nem érné-e meg még néhányszor végigmenni a folyamaton.
A feladat célja,
hogy megtanítsa a „szemedet” a finom színváltozások észlelésére színkeverés
közben. A másik cél, hogy amikor a középső folthoz érsz, annak a színe se kékes, se barnás ne legyen, hanem semleges szürke
Az alsó két sor már nem is olyan rossz, igaz?
Ha már jól megy a színkeverés, próbáljuk ki egy képen. "A gyakorlat alapelve a
következő:
A meleg színek előbbre ugranak egy festményen, a hideg
színek visszahúzódnak.
Ha a barna meleg (égetett szienna) és a
kék hideg (ultramarin kék), a két szín a művész keze nyomán (ez te vagy!)
közösen létre tudja hozni a mélység illúzióját.
Íme, a mintául szolgáló kép:
És ahogy az én ecsetem megalkotta:
