2011. december 29., csütörtök

Élő falumúzeum Kanadában

Bár több mint 10 éve, hogy Kanadában jártam, máig is egyik legérdekesebb élményemnek tartom az edmontoni falumúzeum, vagy ahogy ők nevezik az Ukrainian Cultural Heritage Village látogatását.
Akár a szokásos skanzen is lehetne, de mégsem az. Egy nagyszerű otlet révén jóval több annál. Az itt dolgozó embereknek az a munkájuk, hogy korabeli módon éljenek.
A zsellérasszony földbe vájt házban él, és egész nap a földet műveli, mert az államtól úgy kaptak négyszer annyi földet, mint amennyi pénzük volt, ha egy éven belül feltörik és megművelik, ehhez viszont (pl. hogy vetőmagot vásároljanak) pénz kell, ezért a férje elment a vasútépítéshez dolgozni, és majd csak hónapok múlva jön haza.
A csendőr felesége most már büszkén sétálgat, de éveken át egyedül élt Londonban, amire a férje végre kihozathatta, mivel amikor felvették az egyenruhások közé, „nőtlennek” kellett lennie.
A parasztasszony hétfőn mos, kedden vasal, szerdán kenyeret süt … minden napra megvan a beütemezett tennivalója.
A vasútállomáson a pénztárostól megtudtuk, hogy az állomásfőnököt elhagyta a felesége; a boltos nem fogadja el a pénzt, ha nem látja rajta a jó öreg György király arcmását, és a frissen bevándoroltak abban a biztos tudatban sátoroznak megvásárolt telkeiken, hogy itt enyhék a telek – a bevándorlási hivatalban legalábbis ezt mondták nekik, amikor ide, nyugatra csábították őket. Azt már tudják, hogy a nagy bevándorlási boom miatt akár évekbe is beletelhet, mire házat tudnak építtetni maguknak, az viszont majd csak az első tél meglepetése lesz, hogy bizony itt nem ritka a sok hó és a mínusz 10-20 fok.
Mindenkinek megvan a maga alaptörténete, de ha beszélgetés közben elkanyarodunk tőle, lelkesen improvizálnak. Semmilyen magyarázó tábla vagy idegenvezető nem tudott volna ennyi információt maradandóan megosztani velem, mint az a sok-sok jó ízű beszélgetés, amit a falu „lakóival” folytattunk. Mindig az időjárásnak, a naptárnak megfelelően élnek. Lelkes önkénteseket, nyári szünet alatt érdeklődő gyerekeket is szívesen befogad egy-egy "család". Ki-ki saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen is volt villany, folyóvíz, telefon nélkül élni, állatokat gondozni, kertészkedni, szekéren utazni vagy gyalog közlekedni.
Vajon milyen lehet a falu most, így karácsony táján?