Megint, immár hatodik alkalommal, remek hosszú hétvégét töltöttünk Szulokon.
Három éve még azt sem tudtam, hogy ez a kis falu egyáltalán létezik, mára meg életem egyik fontos helyszínévé vált. Évente kétszer itt gyűlünk össze néhányan, kreatívok, és osztjuk egymásnak a tudományunkat. Mert mindenkinek más az erőssége – van, aki profi gyöngyös, más klassz könyveket köt, vagy égethető gyurmából készít csodás mütyüröket. Néhány technikánál nem is a módszerek ismerete a fontos, csak a hely szelleme, ami alkotásra buzdít. Ilyen a kavicsfestés vagy a teatasak hajtogatás. De nemezeltünk is már, dekopázsoltunk, gravíroztunk, nádat fontunk – talán csak döglött elefántból rózsacsokrot nem készítettünk még. Mégis mindig akad valami új technika, vagy már ismert technika új alkalmazási módja, amivel bővíthetjük a tudásunkat.
Hozzá jókat beszélgetünk, nevetünk, eszünk, játszunk – és feltöltődünk néhány hétre energiával. Aztán már lehet is tervezgetni a következő találkozást.
Egyszerű fórumozásnak indult, mint annyi másik. Aztán az internetről kiléptünk a való világba, s mára már barátságok sűrű szövedéke alakult ki közöttünk.
