Árvácskás hűtőtáska

Ezt az árvácskát már régen ígértem a barátnőmnek.

Igaz, hogy kavicsra terveztem festeni, de amikor  közvetítő lettem a hűtőtáska átadásában, megszállt az ihlet, ecsetet ragadtam, és ez lett a végeredmény:

Akrillal festve

Zsugorkával a káosz ellen

Az utóbbi években többször készítettem karácsonyi ajándékként aszaltszilvás likőrt és limoncellot. Egy-egy üveget magamnak is megtartok ilyenkor. A múltkor egy borospincében nagyon finom muskotályost meg máslást szereztünk be, korábbi vendégjárásokból házipálinka is került a házhoz.

Mivel ritkán iszom alkoholt, ezek az – általában címke nélküli  - üvegek egyre csak halmozódtak a kamrában, és lassan már teljesen kiismerhetetlen lett a helyzet.

Így aztán egy szép havas-szeles-alkotós vasárnapon nekiálltam, és készítettem ilyen zsugorka címkéket:

És végre nevesítve  állnak az üvegek a kamrában:

Jöjjön a tavasz!

Igaz, hogy amikor nekiláttam a virág hajtogatásnak, még csak február volt, de az is igaz, hogy a kiskertem sarkában már virított a hóvirág.
Szóval joggal reménykedtem (és reménykedem) benne, hogy a tavasz már itt áll a küszöbön.
Gyorsan össze is rajtam hát a tavaszi ajtódíszemet. Nem kellett hozzá más, mint színes papír, körző, olló, ragasztó, sok türelem a hajtogatáshoz, és végül néhány gomb a felerősítéshez.

Minden virághoz 6 kört vágtam ki, és az alábbi minta alapján hajtogattam meg őket:

www.ludwigbaehr.de

A második kereszthajtással csak a fél körcikket negyedeltem, így a szirmok szép gömbölyűek maradtak a végére. Hat sziromból ragasztottam egy-egy virágot - de már ötből is szépen mutat.

A raffiából font copf ismét jó szolgálatot tett, erre kerültek fel a virágok tarka összevisszaságban. Előlről egy szines gyöngy, hátulról gomb segített az odaerősítésben.

És így mutat az ajtón:

Csupa-csupa zseb

Néhány évvel ezelőtt, Barcelonában járva, vettem egy batyutáskát.

Tavasz volt. Reggelente, amikor elindultam városnéző túráimra, még 10-12 fok volt, ennek megfelelően kabát, pullóver, kendő, kesztyű is volt rajtam. Nap közben aztán szépen kúszott felfelé a hőmérő, volt hogy  25 fokig is. Sorban lekerültek rólam a meleg rétegek, hogy végül ujjatlan pólóban sétáljak, kezemben a rengeteg ruhával. Hát ezért kellett a táska.

Remek a mérete, mindent elnyel.

Sajnos akkora nagy, hogy minden egy kupacban van az alján – fényképezőgép, pénztárca, bérlet, jegyzetfüzet, térkép…

Lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy milyen is a számomra ideális táska.  Körben az oldalán rengeteg zseb, hogy minden apróság egy mozdulattal kéznél legyen. Középen meg nagy hely, ahol elfér az úti elemózsia meg az esőkabát, pulóver, miegymás, amire nap közben szükség lehet.

.És most végül megszületett.

Az alap a barcelonai táska. A zsebeket önállóan, övszerűen varrtam meg – gondosan átgondolva, hogy mi mindent szeretnék bennük tartani - , és patentokkal erősítettem a táskába, így bármikor kivehető, ha mégsem lenne rá szükség.

A táska

A zseb-öv

Igy néz ki bepatentolva

A puding próbája az evés. Pénteken este indulok Shanghaiba, ahol egész nap a várost fogom járni. Ott majd kiderül, hogy a gyakorlatban is beválik-e az elképzelésem .-)

Remélem, még nem ment ki a divatból ...

… a húsvéti képeslap. Úgyhogy neki is álltam, és egyik hétvégén sorozatgyártásba kezdtem. Mindenféle prospektusokból vágtam  ki a különböző méretű tojásokat, nyuszikat és pillangószárnyakat.

Már az is jó játék volt, amíg keresgéltem az újságokban, hogy mit tudok belőle felhasználni. A nyuszik kivételével negatív sablonokat készítettem, így jól láttam a minták elheyezkedését a formákon.

Utána még izgalmasabb rész jött. A már kivágott formákat kellett összeválogatni egymáshoz és a képeslap alaphoz.  Jó mulatság volt.

A ragasztáshoz az új felfedezésemet, a GlueRollert használtam. Ezzel a kis csodával tényleg gyerekjáték a ragasztás. Nagyon tetszik.

És íme, az elkészült képeslapok egy része:

Színes karácsonyfák

Kora gyerekkorom óta abban nőttem fel, hogy járjak nyitott szemmel, és lássam meg, mit hogyan lehet újrahasznosítani. Vagy másik oldalról megközelítve, mi az, amit nem szükséges drága pénzen megvenni a szakboltban, mert hétköznapi tárgyakkal, alapanyagokkal is helyettesíthető.
Úgy két-három éve kezdtem megfertőződni a teatasak hajtogatással. Akkoriban nagyon élénk életet élt egy remek kreatív fórum is, amelynek én is lelkes tagja voltam. Így rövid időn belül, túlzás nélkül állíthatom, hogy egy egész ország gyűjtötte nekem a teatasakokat.
A teákkal kapcsolatos ízlésvilágom is ekkor lépett egy magasabb szintre. A sok üres tasak között mindig akadt egy-egy, amiben még benne volt a tea is, így újabb és újabb érdekes teákat próbálhattam ki, s új kedvencekre bukkantam. Ez volt a járulékos kedvezmény.
A lényeg viszont az, hogy teatasakból - a hajtogatáson túl is - rengeteg mindent lehet készíteni, az ötleteknek csak a fantázia szab határt.
A héten, a karácsony jegyében mégis ismét a hajtogatott formákhoz nyúltam. Az alapforma egyszerű, amivel játszottam, az inkább a színek, minták összeillesztgetése volt.
És íme, máris elkészültek a karácsonyfa mintás ajándékkísérők.
Hasonló hajtást használtam tavaly a karácsonyi csillagoknál, csak amíg ott befelé hajtottam a füleket, itt kifelé kerültek.

Minden nap, képeslap 2.

 

Ezúttal főszerep jutott a konturmatricáknak. Különböző színes papírra ragasztottam őket, majd színes papírostól széles két oldalas ragasztóra. Ezután vágtam körül - délelőtt, természetes fénynél, hogy bele ne vágjak a finom körvonalakba -, majd következett az összeállítás. 

A zsinórt fehér Volga-fonalból és piros osztott szálas fonal egy szálából tekertem. Manapság ugyan már mindent lehet kapni a kreatív szaküzletekben, ha elég nagyok, de egyrészt az itteni bolt nem mindig van felkészülve az én extra kívánságaimra, másrészt minek vásárolni, ha "hazai" alapanyagokból is megoldható valami. Ilyenkor mindig Anyukám jut eszembe, aki már akkor csodákat alkotott a leghétköznapibb ház körül található dolgokból, amikor még egyetlen hobby-bolt sem volt széles e hazában.