Gyűjtőkosár rendrakáshoz

Sok családban állandó bosszúság, hogy folyton mindenhol ott hevernek a gyerekholmik, amelyeknek valójában a gyerekszobában lenne  a helyük.
Íme, egy egyszerű tipp a probléma megoldására: Helyezzünk el egy nagy méretű, csinos kosarat vagy más, szobába illő tárolót, például egy dizájnosabb szennyestartót a nappali ajtaja mellett. Ebbe kerül minden, ami igaziból a gyerekszobába tartozik, és jártunkban-keltünkben itt-ott a kezünk ügyébe kerül: furulya, képregények, játékok, iskolaszerek, elszórt ruhadarabok stb. Esténként, vagy legkésőbb szombaton délelőtt minden gyerek kiválogatja belőle a saját holmiját. Ha valami még szombat délben is kosárban marad, a tulajdonosa már csak extra házimunka ellenében válthatja ki.
(Ötlet forrása: simplify daily)
Kép forrása: http://picklebums.com

Boldog mindennapot!

Igen, tudom, a hagyománytisztelő és szorgalmas emberek a hétvégén már leszedték a karácsonyfát, és eltették a karácsonyi díszeket is. Elbúcsúztunk a karácsonyi hangulattól, egy időre elfelejtjük a decemberi nagy rohanást, vásárlási lázat, kampányszeretetet is.
Sokszor hallottam, olvastam decemberben, hogy miért alkalomhoz kötötten - karácsonykor, Valentin-napon, Anyák napján - mutatjuk ki túláradó módon a szeretetünket. Miért nem áramoltatjuk egész évben azok felé, akik megérdemlik.
Mivel én sem vagyok a szeretet kampányszerű kimutatásának híve, már több tíz évvel ezelőtt létrehoztuk barátnőmmel a Lestyán-napot. Lestyánról azt kell tudni, hogy mindig ünnepelhető, valahányszor szeretnénk meglepni valakit egy kis aprósággal :- ) (Hogy miért pont Lestyán-nap, annak hosszú története van, melyben fontos szerepet játszik egy hátizsákos kirándulás a bolgár hegyekben és az akkor még meg sem született Vilmos herceg is. De ez a mostani eszmefuttatásom szempontjából nem lényeges.)
Lestyán-nap mellé pedig kitaláltam egy új köszöntést is. Boldog mindennapot!
És hogy ne csak elmélet maradjon mindez, gyorsan alkottam is két képeslapot, amivel már el is küldtem aktuális jó kívánságaimat.

Fogadalmak helyett

Sok-sok éve már, hogy szilveszter vagy új év táján listába szedem az éves „fogadalmaimat”. Nem is fogadalmak ezek, inkább vágyak, elképzelések, álmok. Azt nem mondhatom, hogy célok, mert ahhoz sokkal konkrétabban kellene foglalkoznom velük. És mivel nem célok, hát a legtöbbje nem is valósult meg, hiába vetettem be a "Sült galamb" módszert :- )
Idén úgy döntöttem, változtatok a módszeren. Nem teszek fogadalmakat, csak elhatározásokat, abból is keveset. Aztán, ha a dolog működik, apránként jöhet hozzá több is.
Az idei év egyik nagy elhatározása, hogy módszeresen végigmegyek az egész lakáson, és szigorú szemmel átnézem, mi az, ami felesleges az életemben. Konyhafelszerelések, soha nem használt bizsuk, pendrive-okon felhalmozódott, letöltött fájlok, egyszer (sem) olvasott könyvek, ősrégi videofelvételek, magnószalagok...
A kihívás kettős: először is meg kell látnom és el kell engednem ezeket a dolgokat, másodszor pedig meg kell találnom azt a helyet, személyt, helyzetet, ahol esetleg pont ezekre van szükség, és szívesen fogadják.
Így aztán az öröm is kettős lesz – azé is, aki kapja, és az enyém is, hogy jobb helyre kerülnek a tárgyak, amelyek nálam csak porosodtak, és távozásukkal friss energiákat vonzanak be az életembe.

Élő falumúzeum Kanadában

Bár több mint 10 éve, hogy Kanadában jártam, máig is egyik legérdekesebb élményemnek tartom az edmontoni falumúzeum, vagy ahogy ők nevezik az Ukrainian Cultural Heritage Village látogatását.
Akár a szokásos skanzen is lehetne, de mégsem az. Egy nagyszerű otlet révén jóval több annál. Az itt dolgozó embereknek az a munkájuk, hogy korabeli módon éljenek.
A zsellérasszony földbe vájt házban él, és egész nap a földet műveli, mert az államtól úgy kaptak négyszer annyi földet, mint amennyi pénzük volt, ha egy éven belül feltörik és megművelik, ehhez viszont (pl. hogy vetőmagot vásároljanak) pénz kell, ezért a férje elment a vasútépítéshez dolgozni, és majd csak hónapok múlva jön haza.
A csendőr felesége most már büszkén sétálgat, de éveken át egyedül élt Londonban, amire a férje végre kihozathatta, mivel amikor felvették az egyenruhások közé, „nőtlennek” kellett lennie.
A parasztasszony hétfőn mos, kedden vasal, szerdán kenyeret süt … minden napra megvan a beütemezett tennivalója.
A vasútállomáson a pénztárostól megtudtuk, hogy az állomásfőnököt elhagyta a felesége; a boltos nem fogadja el a pénzt, ha nem látja rajta a jó öreg György király arcmását, és a frissen bevándoroltak abban a biztos tudatban sátoroznak megvásárolt telkeiken, hogy itt enyhék a telek – a bevándorlási hivatalban legalábbis ezt mondták nekik, amikor ide, nyugatra csábították őket. Azt már tudják, hogy a nagy bevándorlási boom miatt akár évekbe is beletelhet, mire házat tudnak építtetni maguknak, az viszont majd csak az első tél meglepetése lesz, hogy bizony itt nem ritka a sok hó és a mínusz 10-20 fok.
Mindenkinek megvan a maga alaptörténete, de ha beszélgetés közben elkanyarodunk tőle, lelkesen improvizálnak. Semmilyen magyarázó tábla vagy idegenvezető nem tudott volna ennyi információt maradandóan megosztani velem, mint az a sok-sok jó ízű beszélgetés, amit a falu „lakóival” folytattunk. Mindig az időjárásnak, a naptárnak megfelelően élnek. Lelkes önkénteseket, nyári szünet alatt érdeklődő gyerekeket is szívesen befogad egy-egy "család". Ki-ki saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen is volt villany, folyóvíz, telefon nélkül élni, állatokat gondozni, kertészkedni, szekéren utazni vagy gyalog közlekedni.
Vajon milyen lehet a falu most, így karácsony táján?

Teatasak csillagok 9.

Új forma a láthatáron. Az alap itt is egy négyzet. Mind a négy sarkát behajtjuk, aztán kettő sarkot még egyszer.

Készülhet téglalapból is, akkor hosszabb lesz az elkészült elem.

Mire ezekkel a hajtogatásokkal elkészülünk, már itt is a karácsony, lehet díszíteni a fát. A Tietek milyen lesz?

Ajándékozhatunk így is

Franciaországban hallottam ezt a szellemes ötletet, mely, elhagyva a szertelen költekezést, az egymásnak adott ajándékot ismét szeretetünk személyes üzenetévé varázsolja.
Barátok, rokonok megegyeznek, hogy nem vásárolnak egymásnak semmi újat, hanem már meglévő dolgokat ajándékoznak egymásnak. Ez lehet egy ruhadarab, könyv, társasjáték, zene CD, ital, édesség vagy bármi más. Csak két szabálynak kell eleget tennie:

1. Az ajándék férjen bele egy bevásárlótáskába (hogy ne váljon ismét egyre nagyobb tárgyak cseréjéből adód versengéssé),
2. az ajándékozó szeresse az adott tárgyat, így egy erős „szeretetkör” jön létre.

Van-e annál szebb üzenet, mint lemondani például barátnőnk kedvéért egy kedves tárgyunkról, melyről tudjuk, hogy ő is a szívébe zárta…

 

Teatasak csillagok 8.

Na, és ez hogy tetszik?

 

Az 5. csillag továbbfejlesztett változata. A középső részt alul, két oldalt visszahajtottam.