Amikor az első "házi feladatot" készítettem, iskolai rajzlapot használtam. Akárhogy igyekeztem, foltos lett a megfestett terület. Azért beküldtem az online tanfolyamra, mert az árnyékolás azért látszott rajta, és kíváncsi voltam a többiek véleményére. Remek dolog egy ilyen online tanfolyam. Mindenki látja a többiek alkotását, olvassa a képekhez fűzött tanári észrevételt és a társak építő megjegyzéseit, és számos kérdést már azelőtt megválaszolunk egymásnak, hogy a tanárunk egyáltalán elolvasta volna.
Így az én foltos festésemre is egyből többen is azt tanácsolták, hogy próbáljak meg igazi akvarellpapírra dolgozni. És milyen igazuk volt! Ég és föld a különbség.
Jelenleg Canson és Fabriano, hidegen préselt, 300 g-os papírt használok. Nem tömbben vásárolom, hanem ívben, amit aztán itthon kényelmes méretre vágok. Sokkal olcsóbb és gazdaságosabb.
A festékkel is hasonló tapasztalataim vannak. Az iskolai vízfestékek sok esetben már eleve másodlagos, harmadlagos színek, bizony sokszor a sárga, piros, kék sem alapszín - nem csoda, hogy bizony nem mindig jön létre az a szín, aminek a hivatalos színkör szerint kellene.
Biztosabb, ha az ember maga válogatja össze a színeit, és ügyel rá, hogy az alapszínek tényleg alapszínek legyenek.
Csak szegény gyerekeket sajnálom. Csoda, hogy ilyen gyenge minőségű anyagokat használva még mindig akad, akinek a festés kedvence marad.
Nagyon jó ötletet kaptam a festékkeveréssel kapcsolatban is. A legjobb paletta egy tiszta fehér porcelántányér. Jól látszanak rajta a színek, és könnyen tisztítható.
Ha új színt akarunk kikeverni, egyszerűen egy papírtörlővel tisztára töröljük, és már vihetjük is a fehér felületre a következő színt. Vagy a tányér különböző részein keverjük ki a használt színeket, amiket aztán akár egymással is tovább keverhetünk.
Ahogy a videókon látom, a gyakorlott festők nem kevernek ki nagy adag színeket, legfeljebb az alapozáshoz. A képalkotáshoz már épp csak egy ecsetnyi vizet visznek fel a palettára, és ahhoz adják hozzá a megfelelő színeket. Nem is nagyon törekszenek rá, hogy egyenletes színt kapjanak, pont ettől lesz a kép életszerű.
Így az én foltos festésemre is egyből többen is azt tanácsolták, hogy próbáljak meg igazi akvarellpapírra dolgozni. És milyen igazuk volt! Ég és föld a különbség.
Jelenleg Canson és Fabriano, hidegen préselt, 300 g-os papírt használok. Nem tömbben vásárolom, hanem ívben, amit aztán itthon kényelmes méretre vágok. Sokkal olcsóbb és gazdaságosabb.
A festékkel is hasonló tapasztalataim vannak. Az iskolai vízfestékek sok esetben már eleve másodlagos, harmadlagos színek, bizony sokszor a sárga, piros, kék sem alapszín - nem csoda, hogy bizony nem mindig jön létre az a szín, aminek a hivatalos színkör szerint kellene.
Biztosabb, ha az ember maga válogatja össze a színeit, és ügyel rá, hogy az alapszínek tényleg alapszínek legyenek.
Csak szegény gyerekeket sajnálom. Csoda, hogy ilyen gyenge minőségű anyagokat használva még mindig akad, akinek a festés kedvence marad.
Nagyon jó ötletet kaptam a festékkeveréssel kapcsolatban is. A legjobb paletta egy tiszta fehér porcelántányér. Jól látszanak rajta a színek, és könnyen tisztítható.
Ahogy a videókon látom, a gyakorlott festők nem kevernek ki nagy adag színeket, legfeljebb az alapozáshoz. A képalkotáshoz már épp csak egy ecsetnyi vizet visznek fel a palettára, és ahhoz adják hozzá a megfelelő színeket. Nem is nagyon törekszenek rá, hogy egyenletes színt kapjanak, pont ettől lesz a kép életszerű.
