Színes karácsonyfák

Kora gyerekkorom óta abban nőttem fel, hogy járjak nyitott szemmel, és lássam meg, mit hogyan lehet újrahasznosítani. Vagy másik oldalról megközelítve, mi az, amit nem szükséges drága pénzen megvenni a szakboltban, mert hétköznapi tárgyakkal, alapanyagokkal is helyettesíthető.
Úgy két-három éve kezdtem megfertőződni a teatasak hajtogatással. Akkoriban nagyon élénk életet élt egy remek kreatív fórum is, amelynek én is lelkes tagja voltam. Így rövid időn belül, túlzás nélkül állíthatom, hogy egy egész ország gyűjtötte nekem a teatasakokat.
A teákkal kapcsolatos ízlésvilágom is ekkor lépett egy magasabb szintre. A sok üres tasak között mindig akadt egy-egy, amiben még benne volt a tea is, így újabb és újabb érdekes teákat próbálhattam ki, s új kedvencekre bukkantam. Ez volt a járulékos kedvezmény.
A lényeg viszont az, hogy teatasakból - a hajtogatáson túl is - rengeteg mindent lehet készíteni, az ötleteknek csak a fantázia szab határt.
A héten, a karácsony jegyében mégis ismét a hajtogatott formákhoz nyúltam. Az alapforma egyszerű, amivel játszottam, az inkább a színek, minták összeillesztgetése volt.
És íme, máris elkészültek a karácsonyfa mintás ajándékkísérők.
Hasonló hajtást használtam tavaly a karácsonyi csillagoknál, csak amíg ott befelé hajtottam a füleket, itt kifelé kerültek.

Minden nap, képeslap 2.

 

Ezúttal főszerep jutott a konturmatricáknak. Különböző színes papírra ragasztottam őket, majd színes papírostól széles két oldalas ragasztóra. Ezután vágtam körül - délelőtt, természetes fénynél, hogy bele ne vágjak a finom körvonalakba -, majd következett az összeállítás. 

A zsinórt fehér Volga-fonalból és piros osztott szálas fonal egy szálából tekertem. Manapság ugyan már mindent lehet kapni a kreatív szaküzletekben, ha elég nagyok, de egyrészt az itteni bolt nem mindig van felkészülve az én extra kívánságaimra, másrészt minek vásárolni, ha "hazai" alapanyagokból is megoldható valami. Ilyenkor mindig Anyukám jut eszembe, aki már akkor csodákat alkotott a leghétköznapibb ház körül található dolgokból, amikor még egyetlen hobby-bolt sem volt széles e hazában.

Minden nap, képeslap 1.

A hangzatos cím ellenére nem készül el minden nap egy újabb képeslap, de azért ha időm engedi, összerakok egyet-egyet. Ma egy háromszögből készült csillaghajtogatás továbbgondolt változata született meg.

Képeslap kartonból kivágtam egy hatszöget, majd minden második oldal felezőpontját összekötve meghajtottam a belső háromszöget.

A közepére kiszabtam egy világos színű háromszöget, és beleragasztottam. Ide jön majd az üdvözlet szövege.

Ha a füleket ügyesen, egyik alul, másik felül módszerrel összedugdossuk, már kész is van a fenyőforma.

Már csak a díszítés van hátra. Én egyszerűen  konturmatrica sormintát használtam.

Őszi színek az ajtómon

A borongós szürke napokon jól esnek a szemnek az élénk színek, a sárgák, barnák, narancsok. Szép napsütéses időben ezekben gyönyörködhetünk a természetben járva, érdemes hát az őszi ajtódíszhez is ilyen színeket válogatni. Az egyszerűen elkészíthető, természetes anyagokból álló, barátságos vendégfogadó díszek ajándéknak is alkalmasak. 

A fiókokban kotorászva a kezembe akadt egy csomó rafia, így ebből készítettem el az alapot. Kiválasztottam egy marokra való, nagyjából egyforma hosszúságú szálat, felül jó erősen összekötöztem, majd három részre osztva, sima copffonással összefontam. Az alján ismét összekötöttem egy rafiaszállal.

Ha nincs kéznél rafia, ugyanilyen jó szolgálatot tehet a hobbiboltokban kapható jutaszalag is, amely a legkülönbözőbb színekben beszerezhető.

Gondoljuk át, melyek a számunkra fontos őszi motívumok. Őszi levelek, színes bogyók, szőlő – kinek miről szól az ősz. Én teatasakból hajtogattam papírforgókat, ehhez két harmonizáló színű teatasakból vágtam ki egy-egy kisebb és nagyobb négyzetet, melyeket a csúcsainál bevágtam, és minden második csúcsot a közepéhez hajlítottam. Ragasztóval rögzítettem, és színes fejű gombostűvel erősítettem a fonatomhoz. A gombostűk végét hátul egy laposfogóval visszahajlítottam. (Aki jutaszalagra dolgozik, annak inkább a ragasztópisztoly ajánlom.) A 100 Ft-os boltban találtam helyes kis faleveleket, különféle méretekben és színekben. Ezeket harmonizáló színű fagolyókkal kombinálva, rafiával kötöztem fel a fonatomra.

Mivel így ez még egy kicsit tompa volt, kerítettem hozzá néhány narancssárgában pompázó, vigyorgó sütőtököt is. Ezeket szintén megvehetjük a hobbiboltban, de ha van otthon megfelelő színű filcünk, vagy más kicsit vastagabb anyagunk, abból is elkészülhet. Az anyagot kisimítva áztassuk át dekupázs ragasztóval, keményítővel vagy egyszerűen csak tömény cukros vízzel. Így már elég kemény lesz ahhoz, hogy egyenesen megtartsa a formáját. Rajzoljuk meg papírból a tök sablonját, majd ennek alapján vágjuk ki a kívánt mennyiséget a keményített anyagból.

A tetejére került még egy zöld masni is, hiszen az ablakból kinézve még mindig látok zöld leveleket is.

Mire minden levél lehullik, elkészül már a téli ajtódíszem is.

Tojásfa és harmonika-nyuszi

 Apu megkért, hogy készítsek valami húsvéti apróságot konyhások számára, akiktől az ebédet hordja, és akik olyan lelkesen kényeztetik.
A szerkesztőm megkért, hogy írjak neki egy cikket húsvéti barkácsolásra.
A fiam meg húsvét előtt indult vissza egy kis látogatásra Shanghaiba a barátnőjéhez és az ottani kollégákhoz.
Tehát valami olyan kellett kitalálnom, ami mutatós, nagyobb tételben is könnyen elkészül, ráadásul még jól szállítható is. Így születtek ezek a kartonpapírból kivágott, vastag tűvel kiszúrkált , megmintázott húsvéti tojások.

 A harmonikanyuszikat már csak magánszorgalomból készítettem. Azóta is ott díszelegnek az asztal közepén, egy tál dióba beleállítva. A kertbe csak a fotózás kedvéért költöztek ki egy kis időre.

Tavaszváró koszorú

 

 

 

 

 

 

Lecseréltem az ajtódíszemet. Az előző még a farsangot hirdette, ez az új már a tavaszt csalogatja.

Hungarocell karika, egy pár teatasak (ez ki nem maradhat!), krepp-papír, rafia, csak ennyi kellett hozzá. Akinek a fázisfotók alapján még kevés az információ a Natúrsziget weboldalán elolvashatja az elkészítés részletesebb leírását is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szökőév-parti

Jó pár évvel ezelőtt meghívót kaptam Magyarországon élő kanadai barátaimtól egy Leap-year party-ra. Fogalmam sem volt róla, hogy mit is üdvözölhetek e néven, de persze idővel minden kiderült.
A „leap year”-hez, azaz szökőévhez, Amerikában és Kanadában a béka kötődik – mivel mindkettő ugrik. Így aztán zöld meg békás cuccokban feszítettünk – emlékszem, az akkor 10 éves fiamnak festettem egy remek békás pólót, magamnak meg egy békás medált készítettem a zöld pulóveremhez -, „békacombot” ettünk „mexikói ugróbab” salátával, békás tányérból kínálta magát a pattogatott kukorica és békazöld volt a szívószál. Békát hajtogattunk papírból, és a szőnyegen térdelve ugróversenyt rendeztünk velük, meghallgattuk a Békakirály című mesét, és magyar meg angol békás dalokat énekeltünk.
Azóta a mi családunkban is hagyománya van a szökőév partinak. Idén is megrendeztem, igaz, nem 29-re esett (sőt még csak nem is a hivatalos szökőnapra, azaz 24-re), de volt szökőév kvíz, békás memory és tavaszi, mocsaras rétnek kialakított büféasztal.
Az est nagy részében pedig lelkesen roptuk a salsát!