Lássuk a medvét – azaz az első két lakást

Ott volt ugye az első ingatlaniroda embere, akivel sikerült megállapodnom két lakás egymás utáni megtekintésében.

Mielőtt kiválasztok egy lakást a Google térkép alapján próbálok tájékozódni, de azonkívül, hogy messze van-e a belvárostól, vagy nagyon messze, nem sok mindent tudok leolvasni. Még a műholdas nézet is legfeljebb akkor segít, ha valami igen jellegzetes van a közelben – például egy autóbusz remiz, telistele parkoló buszokkal, vagy egy gyártelep.

Az ennél finomabb részletek általában már csak a helyszínen derülnek ki.

Az első lakásom Kőbánya szívében volt. Mi busszal érkeztünk a helyszínre a sógornőmmel, így már utazás közben képet kaptunk a környékről, és az ott élőkről. Amit itt megtanultam, az az, hogy nem elég a lakást nézni, a ház többi lakóját is fel kell mérni – és nem árt, ha a környék is szimpatikus.

Első lakás megnézve, kipipálva. Forgalmas utcára néz, lerobban udvar tartozik hozzá, átellenben valami ipartelep.

Az ingatlanos autójával mentünk a következő helyszínre, Kőbánya kínai negyedén keresztül. Eddig erről is csak hallomásból tudtam valami egész keveset. Érdekes volt a szinte teljesen csak kínai feliratokkal ellátott üzletek, irodák között gurulni. Kínai transzparensek, kínai piac, kínai raktárak… Amíg nem láttam, nem is gondoltam volna, hogy Budapesten is van Chinatown.

Az ipartelepi környezetből egyszer csak egy kellemes lakótelep jellegű részre értünk. De hiába örvendeztünk, nem ez volt az úti célunk. A rendezett emeletes házakon (valamint az Óperenciás tengeren is) túl egy derékszíj telken több lakás sorakozott egymás után. A kellemes előkert kockakővel lerakott placcnak bizonyult, a meghirdetett három szoba közül kettő a tetőtérben volt, ahol éppen csak hogy fel lehetett egyenesedni, mivel középen még egy félemeletet is lecsíptek, itt volt a WC és a fürdőszoba, de ezekben tényleg nem lehetett kiegyenesedni. A földszinti szoba ablakát redőny fedte, teljesen be volt sötétítve, bár ezt a következő ház tűzfala amúgy is megtette volna.

Innen is tanulsággal távoztam. Nem akarok olyan lakást, amelyik több szintes, főleg, ha egy (majdnem) csigalépcsőn vezet fel az út az emeletre.

Miután ismét az utcán voltunk, az ingatlanos villámgyorsan búcsút vett tőlünk, még csak meg sem kérdezte, hogy mégis, mit szeretnék. Sőt, mi sem tudtuk megkérdezni, hogy pontosan hol is vagyunk, és hogy jutunk innen haza. Még szerencse, hogy az okostelefonok világában erre már kéznél van a megoldás. Amíg a buszt vártuk, újabb pont került a listámra – legyen megfelelő a közlekedés.

Ingatlanosok – nem az a céljuk, hogy eladjanak?

Időközben megpróbáltam kapcsolatba lépni más ingatlanosokkal is.

Kaptam három e-mail címet ismerősöktől, de érdeklődő leveleimre semmi válasz nem jött.

Mivel közben már beláttam, hogy a keresést nem úszom meg, elkezdtem búvárkodni más ingatlanközvetítő oldalakon is, majd felhívtam a kapcsolattartó személyeket konkrét ajánlatokra hivatkozva.

Az első közölte, hogy most nem ér rá, 10 perc múlva visszahív. Valószínűleg megállt az idő, mert még nem hívott.

A második egész augusztusra szabadságot vett ki, de majd hív. Jelentem, augusztus sem múlt még el.

Ketten egyáltalán nem vették fel a telefont.

Az egyetlen ember, akivel saját hatáskörben sikerült kapcsolatba lépnem, rövid úton közölte, hogy mi szokott a probléma lenni a lakással, amire rákérdeztem (egy szemétégető van a közvetlen szomszédságban), majd anélkül, hogy rákérdezett volna az igényeimre, letette a telefont.

Végül csak sikerült megbeszélnem egy találkát egy Angol utcai lakáshoz, de miután 15 percet szobroztam, kiderült, hogy a hölgy és én két eltérő napra emlékeztünk. Viszont legalább megkérdezte, hogy mit is keresek pontosabban. Majd telefonban megnyugtatott, hogy a lakás, ami iránt érdeklődtem, egyáltalán nem nekem való, de majd ő keres nekem megfelelőt. Mondtam, hogy hamarosan elutazom három hétre, utána újra hívom. Lelkesen megígérte, hogy addigra összeszed néhány lakást.

Elutaztam, hazaértem, felhívtam, megörült nekem, ígérte, hogy keres, amint talál valamit – azóta sem hallottam felőle.

Kezdtem úgy érezni, hogy az ingatlanosok nem is akarnak lakást eladni! Lehet, hogy ez az egész csak álcázási célokat szolgál? Vagy mindenki egyszerre fertőzött meg a „Mit nekem a munka! Éljünk inkább a mának!” kór?

2015. nyár – Az első lépések

Alapvetően kényelmes természet vagyok, és abban is hiszek, hogy a profik általában hatékonyabban elvégeznek egy munkát, mint az amatőrök.

Ez a gondolatmenet vezérelt, amikor találomra betértem a lakásomhoz legközelebb eső ingatlan közvetítő irodába, hogy tájékozódjam, és segítséget kérjek a lakáskereséshez.

Az alábbiak derültek ki:

- Ez a cég területi felosztásban dolgozik, tehát egy-egy iroda csak meghatározott körzetben fellelhető ingatlanokkal foglalkozik.

- Mód van azonban arra, hogy kérésemet és keresési szempontjaimat továbbítsák a többi irodához, akik kiszűrik a megfelelő lakásokat, megküldik az én ingatlanosomnak, és így én nekem csak vele kell kapcsolatot tartani.

Príma, gondoltam én. Megadtam az igényeimet, elégedetten vállon veregettem magam, és hazatértem abban a boldog tudatban, hogy minden sínen van.

Egy hét múlva még egyetlen konkrét ajánlatot sem kaptam. Kaptam viszont rendszeresen egy automatikusan összeállított listát olyan lakásokról, melyek távolról sem feleltek meg az általam megadott szempontoknak, se ár, se négyzetméter tekintetében.

Újabb egy hét múlva véletlenül összeakadtam az emberemmel az iroda előtt. Megemlítettem neki, hogy hiába vártam az ajánlatait, erre azt javasolta, hogy a legjobb, ha én böngészem át a weben a kínálatot, és megmondom neki, hogy melyik érdekel. Kösz, ezt szerettem volna megspórolni!

Mindazonáltal, mivel az idő haladt, a hétvégén nekiálltam, és pár órás intenzív szűrés, keresés, átolvasás után kezemben volt 5 ajánlat.

Leballagtam vele az irodába, átadtam az ingatlanosnak, aki közölte, hogy kapcsolatba lép a kollégáival (elvégre arra törekszik, hogy nekem ne kelljen fáradoznom), és majd ők keresnek engem.

4 azóta is keres. Az ötödik valóban felhívott, kb. másfél hét múlva, és végre megbeszéltünk két időpontot.

"Álomlakás" - A lista

Nagy fába vágtam a fejszémet. Kis pénzzel és nagy igényekkel lakást keresek Budapesten.

Első körben összeírtam a főbb elképzeléseimet:

60 m2-nél nagyobb

Egész életemben nagy lakásban laktam, összesen eddig már négyben, nem szívesen mondanék le a (viszonylag) tágas terekről. Ráadásul, ahogy a nővérem frappánsan megfogalmazta, kellenek a köbméterek is az életem során összegyűlt fontos (és kevésbé fontos) holmiknak. Az elmúlt 4-5 év már a folyamatos selejtezés és ritkítás jegyében telt. (Beleértve azt az időszakot is, amikor nagyanyósom és erősen gyűjtögető férjem halála után két háztartásnyi holmiból kellett egyet csinálni, s közben helyet találni mindennek, amire már nincs szükségem, de még kár lenne kidobni.) Ennek ellenére még mindig bőven van, ami helyet kér magának egy lakásban – például a tetemes könyvgyűjteményem is.

24 M-nál nem drágább

Hát ezen nincs mit magyarázni. Ennyi pénz van rászánva, és kész. Hitelt nem veszek fel. Punktum.

Világos

Szabadúszó fordítóként egész nap otthon dolgozom. Olyan lakásom már volt, amelyik délután kettőtől szürkületi hangulatot sugárzott. Elveszítettem így a tavasz, nyár és ősz napsütéseinek egy jó részét.

Erkélyes

Valaha volt egy tanyánk. Annak volt egy remek terasza, amely egy szépen nyírt kertre, s azon túl a Zemplén hegyeire nézett. Tavasztól őszig számtalan órát töltöttem itt, ölemben a laptoppal, kezem ügyében egy távcsővel, madárhatározóval és fényképezőgéppel. Ennek a csodás időszaknak az emléket hivatott visszaadni egy erkély, amely a friss levegőn töltött órákat is biztosíthatja egy-egy nagy volumenű fordítás időszakában.

2-3 szoba

Barátok, átutazó vendégek és főleg kedvenc csemetém, családostól – térjetek be hozzám!

Téglaépítésű

1973 óta panelban (is) élek. Sokáig kellemes közömbösséggel voltunk egymás iránt. Megtanultam együtt élni az alulról, felülről, oldalról áthallatszó zajokkal, átszivárgó illatokkal, légnyomás kiegyenlítődés okozta ajtódöndülésekkel. Az utóbbi egy évben viszont kétszer is előfordult, hogy egy egyszerű lyukfúrás vége néhány öklömnyi kitört betondarab lett. Ez valahogy visszavett a kedvemből.

Liftes vagy max. 2. emelet

Talán csak többet kéne edzenem, de egy magas lakásokból álló, régi házban a harmadik emeletre már most is szuszogva érek fel. Mi lesz akkor 10-20 év múlva?

Parkolási lehetőség

A nagy kérdés Budapesten: Mit csinál az ember az autójával, amikor éppen nem használja?

Helyszín

Hát azt nehéz meghatározni. Körkérdést intéztem az ismerőseimhez, és a legkülönfélébb válaszokat kaptam. Így első körben ezen a téren hagytam a legnagyobb szabadságot. Konszolidált környék, nem a világ végén – kb. ennyi.

Mivel és hogyan?

Amikor az első "házi feladatot" készítettem, iskolai rajzlapot használtam. Akárhogy igyekeztem, foltos lett a megfestett terület. Azért beküldtem az online tanfolyamra, mert az árnyékolás azért látszott rajta, és kíváncsi voltam a többiek véleményére. Remek dolog egy ilyen online tanfolyam. Mindenki látja a többiek alkotását, olvassa a képekhez fűzött tanári észrevételt és a társak építő megjegyzéseit, és számos kérdést már azelőtt megválaszolunk egymásnak, hogy a tanárunk egyáltalán elolvasta volna.
Így az én foltos festésemre is egyből többen is azt tanácsolták, hogy próbáljak meg igazi akvarellpapírra dolgozni. És milyen igazuk volt! Ég és föld a különbség.
Jelenleg Canson és Fabriano, hidegen préselt, 300 g-os papírt használok. Nem tömbben vásárolom, hanem ívben, amit aztán itthon kényelmes méretre vágok. Sokkal olcsóbb és gazdaságosabb.

A festékkel is hasonló tapasztalataim vannak. Az iskolai vízfestékek sok esetben már eleve másodlagos, harmadlagos színek, bizony sokszor a sárga, piros, kék sem alapszín - nem csoda, hogy bizony nem mindig jön létre az a szín, aminek a hivatalos színkör szerint kellene.
Biztosabb, ha az ember maga válogatja össze a színeit, és ügyel rá, hogy az alapszínek tényleg alapszínek legyenek.
Csak szegény gyerekeket sajnálom. Csoda, hogy ilyen gyenge minőségű anyagokat használva még mindig akad, akinek a festés kedvence marad.

Nagyon jó ötletet kaptam a festékkeveréssel kapcsolatban is. A legjobb paletta egy tiszta fehér porcelántányér. Jól látszanak rajta a színek, és könnyen tisztítható.

Ha új színt akarunk kikeverni, egyszerűen egy papírtörlővel tisztára töröljük, és már vihetjük is a fehér felületre a következő színt. Vagy a tányér különböző részein keverjük ki a használt színeket, amiket aztán akár egymással is tovább keverhetünk.
Ahogy a videókon látom, a gyakorlott festők nem kevernek ki nagy adag színeket, legfeljebb az alapozáshoz. A képalkotáshoz már épp csak egy ecsetnyi vizet visznek fel a palettára, és ahhoz adják hozzá a megfelelő színeket. Nem is nagyon törekszenek rá, hogy egyenletes színt kapjanak, pont ettől lesz a kép életszerű.

Kezdődjék a színkeverés

A cím alapján valószínűleg legtöbben az általánosan ismert színkörre asszociálnak, de az majd csak egy következő lépés lesz. Egyenlőre csak két színnel kísérletezünk.

Keverj ki egy adag ultramarinkéket és egy adag égetett sziennát, kb. tejsűrűségben (közepesen sötét). A palettán a barnához folyamatosan egyre több kéket keverve próbálj meg a középszürkén keresztül, egyenletes lépésekben eljutni a majdnem tiszta kékig. Az ötödik színmintához érve fordulj vissza, és ismételd meg a műveletet, ezúttal a tiszta kékből kiindulva.
Ismételd meg a gyakorlatot legalább háromszor. Aztán döntsd el, nem érné-e meg még néhányszor végigmenni a folyamaton.

A feladat célja, hogy megtanítsa a „szemedet” a finom színváltozások észlelésére színkeverés közben.  A másik cél, hogy amikor a középső folthoz érsz, annak a színe se kékes, se barnás ne legyen, hanem semleges szürke

Elméletileg az egymás alatt lévő foltoknak nagyjából egyforma színűeknek kellene lenniük, ráadásul a középső oszlopnak szürkének. Az én gyakorlatom elsőre viszont így sikerült:

Az alsó két sor már nem is olyan rossz, igaz?

Ha már jól megy a színkeverés, próbáljuk ki egy képen. "A gyakorlat alapelve a következő:

A meleg színek előbbre ugranak egy festményen, a hideg színek visszahúzódnak.

Ha a barna meleg (égetett szienna) és a kék hideg (ultramarin kék), a két szín a művész keze nyomán (ez te vagy!) közösen létre tudja hozni a mélység illúzióját.

Íme, a mintául szolgáló kép:

És ahogy az én ecsetem megalkotta:

Egy segítő kéz Alaszkából

Tehát ismét rákaptam a rajzolásra, festésre. A célom, hogy naponta kezembe vegyem a papírt, ceruzát, ecsetet - vagy bármilyen rajzeszközt - és alkossak valamit. Bármit. Lehet egy jól kidolgozott akvarell, de ha csak arra futja az időmből vagy lelkesedésemből, hogy egy 5 perces vázlatot készítsek a teásbögrémről, már azért is megveregetem a vállamat. Végtére is két célom van, jól érezni magam, és fejlődni. Ebben pedig a rendszeresség, ami a legnagyobb segítséget nyújtja.
A szerencsecsillagom által vezérelve csatlakoztam egy FB-csoporthoz, ahol egy 72 éves, lelkes és nagyon empatikus festőtanár, Tom Nixon, alapfokú tanfolyamot indított számunkra, és bevezetett bennünket az akvarellezés alapjaiba. Az ő engedélyével, rövidítve itt is bemutatom a gyakorlatokat.

Kezdjük az alapoknál - monokróm ujjgyakorlatok

"Végy egy bármilyen festéket - sokak szerint a tubusos jobb, mint a gombfesték - és keverj ki belőle egyre világosodó árnyalatokat: sötét - közép - világos - fehér.
Ismételd meg legalább háromszor (ez minden további gyakorlatra is érvényes).

Ha már benne van a kezedben a kikeverés, jöhet az alkotás. A sötétebb szín közelebb hozza a tárgyat, a világosabb távolítja. Próbáld meg lefesteni a távolodó hegyeket.
Ha már jól megy (tudod, legalább háromszor!), nézz körül, és válassz ki valamit a környezetedben, majd fesd meg egy színnel - a mélységet az árnyalattal kihangsúlyozva."

Hogy én mennyit tanultam már ebből az egyszerű gyakorlatból is! Ne feledjük, hogy minden technikai ismeret nélkül, csak úgy érzésből festegettem, ami eddig kikerült a kezem alól.

Az első képeim:

Hamar kiderült, hogy egyáltalán nem mindegy az sem, hogy milyen papírra dolgozik az ember. Ezek az első képek sima fehérlapos jegyzettömbre készültek. 

Az alábbi négy kép már akvarellpapírra:

Micsoda különbség a festék viselkedésében!

A legújabb szerelem - az akvarell

Újból rákaptam a rajzolásra, festésre. Folyamatosan kerülgetjük egymást, a képzőművészet és én. Valahogy mindig vonzott, de sosem volt bátorságom komolyan foglalkozni vele.
Annál meglepőbb volt számomra, hogy most az egyik fiókom mélyéről 2001-ből származó akvarelljeim kerültek elő.

Például ezek:

Meg ez az akvarell ceruzával készült rajz:

December elején aztán az élet megajándékozott egy remek oktatóval. Mit számít az, hogy ő Alaszkában él, én meg itt Sárospatakon. Az internettel ez ma már nem lehet akadály.

Tom Nixon, remek tanító és remek ember. Az ő útmutatásai alapján haladok előre egy úton, ahol valóban nem a cél, hanem az út a lényeg. Élvezem a festést, élvezem a rajzolást, szivacsként gyűjtöm be az információkat. Hiszen tudjuk - egy újszülöttnek minden vicc is. Én ilyen újszülöttnek érzem magam ezen a téren, igyekszem szépen fejlődni, növögetni. Nem csak Tomtól tanulok, sok mindent kipróbálok, amit éppen olvasok, látok, másoktól ellesek vagy tanácsként kapok. Izgalmas élmény egy-egy kép megszületése, és a rácsodálkozás: Ezt én alkottam! Talán egy kicsit sárga, egy kicsit savanyú - de az enyém!

Nem titkolt reményem, hogy a bejegyzéseimet olvasva mások is kedvet kapnak, hogy kipróbálják magukat a képzőművészet világában. Te mikor rajzoltál utoljára?

Csipesztojások Kínába

Van szerencsém ismét Kínába látogatni. (Ha érdekelnek az élményeim, itt olvashatod őket).

Pont Húsvét előtti szombaton érkezem. Így vasárnap, természetesen, tojáskeresés lesz a program. Alighanem csak lakáson belül, mivel a fiam Shanghai kellős közepén lakik, egy sok emeletes épület sokadik emeletén.  Elég nagy már ahhoz, hogy egyedül éljen egy idegen országban – de szerencsére elég gyerek is, hogy lelkesen kutasson eldugott tojások után.

Hétfőn viszont már dolgozik, mert Kínában ez nem ünnepnap. Úgyhogy gondoltam, ismét meglepjük a kollégáit egy kis európai jellegzetességgel (a korábbi meglepetésekről itt és itt olvashatsz).

Legyen egyszerű, mutatós, könnyen szállítható.  A jó néhány ötlet közül végül ez lett a nyerő:

Filctojások, kis masnival, csipeszre ragasztva

Persze csak a piros masnis sárga tojásoknál – melyek „törvényszerűen” utoljára maradtak – jutott megint eszembe, hogy a piros-sárga (arany) kombináció ugyan a szerencsét jelképezi Knában, de vajon üzen-e valamit a többi szín is?

Árvácskás hűtőtáska

Ezt az árvácskát már régen ígértem a barátnőmnek.

Igaz, hogy kavicsra terveztem festeni, de amikor  közvetítő lettem a hűtőtáska átadásában, megszállt az ihlet, ecsetet ragadtam, és ez lett a végeredmény:

Akrillal festve

Zsugorkával a káosz ellen

Az utóbbi években többször készítettem karácsonyi ajándékként aszaltszilvás likőrt és limoncellot. Egy-egy üveget magamnak is megtartok ilyenkor. A múltkor egy borospincében nagyon finom muskotályost meg máslást szereztünk be, korábbi vendégjárásokból házipálinka is került a házhoz.

Mivel ritkán iszom alkoholt, ezek az – általában címke nélküli  - üvegek egyre csak halmozódtak a kamrában, és lassan már teljesen kiismerhetetlen lett a helyzet.

Így aztán egy szép havas-szeles-alkotós vasárnapon nekiálltam, és készítettem ilyen zsugorka címkéket:

És végre nevesítve  állnak az üvegek a kamrában:

Jöjjön a tavasz!

Igaz, hogy amikor nekiláttam a virág hajtogatásnak, még csak február volt, de az is igaz, hogy a kiskertem sarkában már virított a hóvirág.
Szóval joggal reménykedtem (és reménykedem) benne, hogy a tavasz már itt áll a küszöbön.
Gyorsan össze is rajtam hát a tavaszi ajtódíszemet. Nem kellett hozzá más, mint színes papír, körző, olló, ragasztó, sok türelem a hajtogatáshoz, és végül néhány gomb a felerősítéshez.

Minden virághoz 6 kört vágtam ki, és az alábbi minta alapján hajtogattam meg őket:

www.ludwigbaehr.de

A második kereszthajtással csak a fél körcikket negyedeltem, így a szirmok szép gömbölyűek maradtak a végére. Hat sziromból ragasztottam egy-egy virágot - de már ötből is szépen mutat.

A raffiából font copf ismét jó szolgálatot tett, erre kerültek fel a virágok tarka összevisszaságban. Előlről egy szines gyöngy, hátulról gomb segített az odaerősítésben.

És így mutat az ajtón:

Csupa-csupa zseb

Néhány évvel ezelőtt, Barcelonában járva, vettem egy batyutáskát.

Tavasz volt. Reggelente, amikor elindultam városnéző túráimra, még 10-12 fok volt, ennek megfelelően kabát, pullóver, kendő, kesztyű is volt rajtam. Nap közben aztán szépen kúszott felfelé a hőmérő, volt hogy  25 fokig is. Sorban lekerültek rólam a meleg rétegek, hogy végül ujjatlan pólóban sétáljak, kezemben a rengeteg ruhával. Hát ezért kellett a táska.

Remek a mérete, mindent elnyel.

Sajnos akkora nagy, hogy minden egy kupacban van az alján – fényképezőgép, pénztárca, bérlet, jegyzetfüzet, térkép…

Lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy milyen is a számomra ideális táska.  Körben az oldalán rengeteg zseb, hogy minden apróság egy mozdulattal kéznél legyen. Középen meg nagy hely, ahol elfér az úti elemózsia meg az esőkabát, pulóver, miegymás, amire nap közben szükség lehet.

.És most végül megszületett.

Az alap a barcelonai táska. A zsebeket önállóan, övszerűen varrtam meg – gondosan átgondolva, hogy mi mindent szeretnék bennük tartani - , és patentokkal erősítettem a táskába, így bármikor kivehető, ha mégsem lenne rá szükség.

A táska

A zseb-öv

Igy néz ki bepatentolva

A puding próbája az evés. Pénteken este indulok Shanghaiba, ahol egész nap a várost fogom járni. Ott majd kiderül, hogy a gyakorlatban is beválik-e az elképzelésem .-)

Remélem, még nem ment ki a divatból ...

… a húsvéti képeslap. Úgyhogy neki is álltam, és egyik hétvégén sorozatgyártásba kezdtem. Mindenféle prospektusokból vágtam  ki a különböző méretű tojásokat, nyuszikat és pillangószárnyakat.

Már az is jó játék volt, amíg keresgéltem az újságokban, hogy mit tudok belőle felhasználni. A nyuszik kivételével negatív sablonokat készítettem, így jól láttam a minták elheyezkedését a formákon.

Utána még izgalmasabb rész jött. A már kivágott formákat kellett összeválogatni egymáshoz és a képeslap alaphoz.  Jó mulatság volt.

A ragasztáshoz az új felfedezésemet, a GlueRollert használtam. Ezzel a kis csodával tényleg gyerekjáték a ragasztás. Nagyon tetszik.

És íme, az elkészült képeslapok egy része:

Színes karácsonyfák

Kora gyerekkorom óta abban nőttem fel, hogy járjak nyitott szemmel, és lássam meg, mit hogyan lehet újrahasznosítani. Vagy másik oldalról megközelítve, mi az, amit nem szükséges drága pénzen megvenni a szakboltban, mert hétköznapi tárgyakkal, alapanyagokkal is helyettesíthető.
Úgy két-három éve kezdtem megfertőződni a teatasak hajtogatással. Akkoriban nagyon élénk életet élt egy remek kreatív fórum is, amelynek én is lelkes tagja voltam. Így rövid időn belül, túlzás nélkül állíthatom, hogy egy egész ország gyűjtötte nekem a teatasakokat.
A teákkal kapcsolatos ízlésvilágom is ekkor lépett egy magasabb szintre. A sok üres tasak között mindig akadt egy-egy, amiben még benne volt a tea is, így újabb és újabb érdekes teákat próbálhattam ki, s új kedvencekre bukkantam. Ez volt a járulékos kedvezmény.
A lényeg viszont az, hogy teatasakból - a hajtogatáson túl is - rengeteg mindent lehet készíteni, az ötleteknek csak a fantázia szab határt.
A héten, a karácsony jegyében mégis ismét a hajtogatott formákhoz nyúltam. Az alapforma egyszerű, amivel játszottam, az inkább a színek, minták összeillesztgetése volt.
És íme, máris elkészültek a karácsonyfa mintás ajándékkísérők.
Hasonló hajtást használtam tavaly a karácsonyi csillagoknál, csak amíg ott befelé hajtottam a füleket, itt kifelé kerültek.

Minden nap, képeslap 2.

 

Ezúttal főszerep jutott a konturmatricáknak. Különböző színes papírra ragasztottam őket, majd színes papírostól széles két oldalas ragasztóra. Ezután vágtam körül - délelőtt, természetes fénynél, hogy bele ne vágjak a finom körvonalakba -, majd következett az összeállítás. 

A zsinórt fehér Volga-fonalból és piros osztott szálas fonal egy szálából tekertem. Manapság ugyan már mindent lehet kapni a kreatív szaküzletekben, ha elég nagyok, de egyrészt az itteni bolt nem mindig van felkészülve az én extra kívánságaimra, másrészt minek vásárolni, ha "hazai" alapanyagokból is megoldható valami. Ilyenkor mindig Anyukám jut eszembe, aki már akkor csodákat alkotott a leghétköznapibb ház körül található dolgokból, amikor még egyetlen hobby-bolt sem volt széles e hazában.

Minden nap, képeslap 1.

A hangzatos cím ellenére nem készül el minden nap egy újabb képeslap, de azért ha időm engedi, összerakok egyet-egyet. Ma egy háromszögből készült csillaghajtogatás továbbgondolt változata született meg.

Képeslap kartonból kivágtam egy hatszöget, majd minden második oldal felezőpontját összekötve meghajtottam a belső háromszöget.

A közepére kiszabtam egy világos színű háromszöget, és beleragasztottam. Ide jön majd az üdvözlet szövege.

Ha a füleket ügyesen, egyik alul, másik felül módszerrel összedugdossuk, már kész is van a fenyőforma.

Már csak a díszítés van hátra. Én egyszerűen  konturmatrica sormintát használtam.

Őszi színek az ajtómon

A borongós szürke napokon jól esnek a szemnek az élénk színek, a sárgák, barnák, narancsok. Szép napsütéses időben ezekben gyönyörködhetünk a természetben járva, érdemes hát az őszi ajtódíszhez is ilyen színeket válogatni. Az egyszerűen elkészíthető, természetes anyagokból álló, barátságos vendégfogadó díszek ajándéknak is alkalmasak. 

A fiókokban kotorászva a kezembe akadt egy csomó rafia, így ebből készítettem el az alapot. Kiválasztottam egy marokra való, nagyjából egyforma hosszúságú szálat, felül jó erősen összekötöztem, majd három részre osztva, sima copffonással összefontam. Az alján ismét összekötöttem egy rafiaszállal.

Ha nincs kéznél rafia, ugyanilyen jó szolgálatot tehet a hobbiboltokban kapható jutaszalag is, amely a legkülönbözőbb színekben beszerezhető.

Gondoljuk át, melyek a számunkra fontos őszi motívumok. Őszi levelek, színes bogyók, szőlő – kinek miről szól az ősz. Én teatasakból hajtogattam papírforgókat, ehhez két harmonizáló színű teatasakból vágtam ki egy-egy kisebb és nagyobb négyzetet, melyeket a csúcsainál bevágtam, és minden második csúcsot a közepéhez hajlítottam. Ragasztóval rögzítettem, és színes fejű gombostűvel erősítettem a fonatomhoz. A gombostűk végét hátul egy laposfogóval visszahajlítottam. (Aki jutaszalagra dolgozik, annak inkább a ragasztópisztoly ajánlom.) A 100 Ft-os boltban találtam helyes kis faleveleket, különféle méretekben és színekben. Ezeket harmonizáló színű fagolyókkal kombinálva, rafiával kötöztem fel a fonatomra.

Mivel így ez még egy kicsit tompa volt, kerítettem hozzá néhány narancssárgában pompázó, vigyorgó sütőtököt is. Ezeket szintén megvehetjük a hobbiboltban, de ha van otthon megfelelő színű filcünk, vagy más kicsit vastagabb anyagunk, abból is elkészülhet. Az anyagot kisimítva áztassuk át dekupázs ragasztóval, keményítővel vagy egyszerűen csak tömény cukros vízzel. Így már elég kemény lesz ahhoz, hogy egyenesen megtartsa a formáját. Rajzoljuk meg papírból a tök sablonját, majd ennek alapján vágjuk ki a kívánt mennyiséget a keményített anyagból.

A tetejére került még egy zöld masni is, hiszen az ablakból kinézve még mindig látok zöld leveleket is.

Mire minden levél lehullik, elkészül már a téli ajtódíszem is.

Tojásfa és harmonika-nyuszi

 Apu megkért, hogy készítsek valami húsvéti apróságot konyhások számára, akiktől az ebédet hordja, és akik olyan lelkesen kényeztetik.
A szerkesztőm megkért, hogy írjak neki egy cikket húsvéti barkácsolásra.
A fiam meg húsvét előtt indult vissza egy kis látogatásra Shanghaiba a barátnőjéhez és az ottani kollégákhoz.
Tehát valami olyan kellett kitalálnom, ami mutatós, nagyobb tételben is könnyen elkészül, ráadásul még jól szállítható is. Így születtek ezek a kartonpapírból kivágott, vastag tűvel kiszúrkált , megmintázott húsvéti tojások.

 A harmonikanyuszikat már csak magánszorgalomból készítettem. Azóta is ott díszelegnek az asztal közepén, egy tál dióba beleállítva. A kertbe csak a fotózás kedvéért költöztek ki egy kis időre.

Tavaszváró koszorú

 

 

 

 

 

 

Lecseréltem az ajtódíszemet. Az előző még a farsangot hirdette, ez az új már a tavaszt csalogatja.

Hungarocell karika, egy pár teatasak (ez ki nem maradhat!), krepp-papír, rafia, csak ennyi kellett hozzá. Akinek a fázisfotók alapján még kevés az információ a Natúrsziget weboldalán elolvashatja az elkészítés részletesebb leírását is.